Dialektikus logika

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A dialektikus logika a marxista dialektikus és történelmi materializmus gondolkodás-módszertani elmélete, mely szoros kapcsolatban áll más természet- és társadalomtudományi szakágazatokkal. Mivel a marxista materializmusnak, mint tudományos megközelítési formának a módszere maga a dialektika - tehát egy nem dialektikus marxizmus nem létezik, ezért a marxista materializmust dialektikus materializmusnak hívják anélkül, hogy a marxista jelzőt külön kitennék. Mint alább kiderül, a materializmus, az anyagelvűség történelmileg lehet nem marxista is, nem dialektikus, például mechanikus materializmus is, sőt el lehet képzelni olyan materializmust, amely egy természetfeletti lényt, mint teremtőt zárójelbe tesz, s magát a világot materialista módon fog fel. A teológiából ismert az un. dialektikus teológia is, amely liberális teológia ellentételezéseként jött létre.^[1] A dialektikus (marxista) materializmus tárgya az objektív világban, s természetesen a társadalomban végbemenő fejlődés és változás minél hívebb gondolati, fogalmi tükröződése, ennek formái és törvényei, az igazság megismerésének törvényszerűségei. Nem veti el a formális logikát, hanem körülhatárolja azt, mint a logikai gondolkodás szükséges, de önmagában nem elégséges formáját. (A formális logika jelenthet klasszikus logikát, nem dialektikus - az az skolasztikus logikát, elemi szintű logikát, mindenféle logikát, ami nem marxista stb.) A dialektikus logika tudományként határozza meg magát, tehát az ember számára nem közvetlenül adott, hanem módszertanilag elsajátítandó. Mint ilyen szerves ellentmondásban van a mindennapi gondolkodással, a tapasztalással, de ezen utóbbi nélkül nem létezhetne. A mindennapi gondolkodás alapvetően nem fogalmi, mert telve van képzetekkel és érzelmekkel.^[2] A mindennapi szóhasználatban a logika/logikus szót valaminek a következetes, okszerű, szükségszerűnek tűnő voltára alkalmazzák: valami valamiből logikusan következik. A dialektika egyébként görög szó, és eredetileg a vitatkozás művészetét vagy tudományát jelentette, amennyiben két vitatkozó fél úgy kívánta bizonyítani igazságát, hogy a másik állításainak ellentmondásaiba kapaszkodott bele. Ilyetén szubjektív, vagyis antropomorf formájában elválaszthatatlan a retorikától. (Dielegen = érvekkel szólni.) Egészében véve a dialektikus logika tehát olyan logikát jelent, amely a világ végső materialista meghatározottságán alapul, a világban végbemenő természeti és társadalmi folyamatokat szüntelen mozgásban, fejlődésben, kölcsönhatásban, átmenetekben és pusztulásban szemléli, szükséges gondolati lépéseket fogalmaz meg a megismerés, a szellem- és a természettudományok számára, egyáltalán véve szigorúan meghatározott tudományos (fogalmakkal operáló) szemléleti mód. A dialektikus logika a megértés eszköze is. A dialektikus logika kategóriáinak a világ mozgásban való szemléletéhez kell igazodnia, tudomásul véve, hogy a világ jelenségeit a maguk egészében soha nem foghatjuk fel teljesen. Alapfeltételezése tehát összefoglalóan, hogy a világ minden eleme keletkezett és elpusztul, állandó mozgásban van, a mozgásnak ez a tulajdonsága egyfelől megváltoztathatatlan adottság, a világban létező minden természeti és társadalmi entitásra kiterjed. A hegeli-marxi logikának közös vonása, hogy a világegészet, vagyis annak földi részét pozitíve szemléli, azaz mind a természetet, mind a társadalmi létet, formációkat, mind a gondolkodást (a filozófiát és benne a logikát) valami jobb felé közelítőnek tartja. Megismételve: optimista az emberiség sorsát illetően. Ez a logikára annyiban hat ki, hogy olyan fogalmi formulákat keres, amelyek alkalmasak s egyben hitelesek eme pozitív fejlődési irány felmutatására. Feltételez tehát egy olyan gondolkodási rendszert, amely megérti az emberi fejlődést és azt a maga bonyolultságában képes tükrözni. Hegelnél ez a folyamat az Abszolút szellem (Isten) működése, Isten visszatalálása önmagához és ezáltal megvalósulása az emberiség működésében. Marx esetében a dialektikus logika, a dialektikus materializmus tartalmilag és gondolatilag a "kommunizmus"-nak nevezett társadalmi rend felé mutat, amelynek itt kell megvalósulnia a földön.^[3]

A logikának, amennyiben híven akarja tükrözni, szellemileg, fogalmilag leképezni a jelenségeket a gyakorlatból kell kiindulnia és oda kell visszaérkeznie. Az érzékelésnek objektív törvényei vannak, illetve az érzékelés mind a gyakorlat, mind a fogalmi gondolkodás számára reális alapot teremt, a helyes érzékelés próbája a gyakorlat. A dialektikus logikának módszertanilag igazodnia kell az anyag mozgásához, belső tagoltságához. A logika a különféle szaktudományoktól természetesen elkülönül, de ezen elkülönülés maga is dialektikus, amennyiben a dialektikus logika bázisát a gyakorlat és a szaktudományok, valamint a mindennapi gondolkodás, praxis jelenti, másfelől viszont például a szaktudományok nem lehetnek meg a logika nélkül vagy éppen a dialektikus logika nélkül, a szaktudományok kifejtése csak egy választott logikai szerkezetre építhető fel, amikor tárgyukat meg akarják értetni.^[4] Itt nem tárgyalandó kérdésként fel lehet vetni, hogy a marxizmus (marxizmus-leninizmus) mint mozgalom, milyen viszonyban van a tömegek mindennapi gondolkodásával.

1. ↑ Vorglimmer, Herbert: Új teológiai szótár. Bp. 2006. Göncöl Kiadó
2. ↑ Hegel: A logika. Enciklopédia I. Bp. 1979. Akadémia Kiadó. 40. o.
3. ↑ vö. Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról. Bp. 1979. Akadémia Kiadó.Különösen: 1-126. old. A marxista kifejtést a világegész céljáról bármely alapvető Marx, Engels műben megtaláljuk, például az Anti-Dühringben, a Kommunista Kiáltványban, és így tovább.
4. ↑ Pontosan ellenkező értelemben foglal állást Fogarasi Béla Logika c. könyvében. Bp. 1958. Akadémia Kiadó, 31. old.